K
Embedded Files
Idő, mérték
Csak csupa csorba,
ím, kasza, sarló.
Már elgyengül a vég is.
Kiűzetés
Végtelen, sötét lépcsőkön végül
egy térbe jutsz, ahol nincsenek irányok, sem helyek.
Körbenézel, s látod, hogy ennél még
az a csillogó pokol is jobb, ahonnan jöttél.
Visszamész, és próbálsz örülni annak,
amitől sírni volna kedved.
De nem sírhatsz, ha nem akarsz újra
sötét lépcsőkön bolyongani, melyekről
tudod már, hová vezetnek.
Tudás
Árnyék-sötét, ahol mégis minden látható,
csak más fényben tűnnek föl a dolgok.
Fémes, ködös csillogás uralkodik,
s te megadod magad felségének.
Kristálytisztán látsz, felülkerülve
bánaton, örömön. Színek sincsenek.
Elégtételt érzel, semmi mást.
És egy kis nyugtalanságot.
Ez minden, ami a világgal összeköt.
Pangea haikuk
(Pangea Összművészeti Alkotótábor, Kővágóörs, 2025. június 29. - július 6.)
Meditáció
körtefa árnyékában
tompa puffanás
néma fűcsomó
Pangea (Uroborosz)
Világot kerül a folyó
Hátrafelé futó
hullámok
Holnap
Hová körte pottyant tegnap
ma két lódarázs
marakodik
Hajnalok
Ha egyre korábban kelsz
eljutsz-e a kezdetekig
végül
Csiki-csuki
Akinek kinyílik a világ, látja
sohasem volt
zárva
Magaslat
Dombról nézek az erdőre
Nemrég fái között
jártam még
Szuterén
Ártatlan lábak járnak
tekintetemben
cipők börtöne
Gólya (csonka haiku)
Merőleges
gally
a csőrben
A bolond
Boldogságom – hallom
ahogy magában motyorog
egy bolond
Havihegy
mindig láthatatlan
szomszédok matatása közben
koloratúr szoprán skálázik
a sohasem teljes csöndben
simul hozzá távoli szirénafonál
a két bogár könnyben ázik
dombján az isten vár
meggyötörten
(LokArt 2025, Pécs)
A béke traumája
Nyugalom, szépség, rend –
Kibírhatatlan állapot
Tévé előtt ülve
Foteljainkban mint a zsír
Lassan dermedünk meg
hajnali kávé
feldohog a nyugtalan bányagép
talpam hallja hangjait rezegni
a csend már csak ezzel kapható
eljön a függetlenség kora
a könnyeim már szabadok
antianyag
zsáknyi idő a vállon
induláskor
aprócska likán pereg ki mint a mák
egyre fogy egyre kevesebb
és egyre nehezebb
meditáció
lehunyt szemmel nézlek
fésűt merítesz gondolataimba
az akadálytalanság akadálya
én másféle utakon törtem a
gyümölcsvirágoktól fényes völgy felé
nem állt elém szakadék sem égbenyúló meredekség
áthatolhatatlan tüskebozót sem sodró széles vízű folyó
nem voltak aknamezők
csak a puha lösz lágyan hullámzó fű
tücskök pacsirták
bár lettek volna
akinek voltak alig érti hogy talán
nincs nehezebb út mint a sima
ha nincs semmi de semmi akadály
után előtt
most hogy ennyi veszteglés után
túljutottam az első akadályon
még mennyi jut nekem
ha a veszteglés nem is elvesztegetett idő
sírni tudnék
ha megtanítottál feltámadni
tanítsd meg az örömre is
ne hagyj így kétségbeesett feltámadottnak
taníts meg a tudásra hogy
ami itt van itt előttem az az élet
Eltűnő partok erdők
Tunyák, restek, ostoba kényelmesek
erőszaktevése a természeten
A lomha tömeg lustán, gomolyogva, ásítozva
mint hatalmas amőba
benyel minden rendet és észszerűséget
minden szerelmet és erkölcsöt elfogyaszt
megemészt, meddőhányóvá ürít
Ó, az arctalan tömeg –
megvásárolt vásárlók arcátlan tömege
Hatalom hájas szövetségese
A hatalom maga
Leborulás
A végső megadás
és az örök hála
testtartása ugyanaz
demokrácia
szólt a tömeg, demokrácia!
én vagyok a nép, én a demokrácia
én vagyok a szó, az akarat, az isten
és én mondom, ennek itt mennie kell –
szólt a tömeg és saját akaratából
új diktátort választott magának
meghatározás
a fizikai és/vagy mediális fegyverekkel vívott
forradalmak és háborúk
a világ szocio- és pszichopatái által szervezett és
áldozatok révén, a haladás zászlaja alatt megvalósított
gyilkos küzdelmek
a természet tényleges leigázásának,
azaz tönkretételének előjogáért
Szarvasháton, halháton érkezik a szabadság
Igen.
Jön elő mint erdőből vízből állatok
mindenféle titok, amit titokká tett a félelem
mert vétek volt vagy vétek nélkül szégyen
vagy hogy beteg valami attól féltem
és szépen titokká tettem
titkosítottam évekre, évtizedekre
hozzáférés megtagadva
senki sem látja, én sem látom
nincsenek is talán
De most kilépnek a fák közül a fényre
merülnek föl mint halak gyűrűket vet a víz
megmutatják magukat megmutatkoznak
megjelennek
engem keresnek erdőszélen parton
Rám néznek
Ismersz minket?
Rájuk nézek nézek nézek sámándobol a szívem
nézzük egymást hosszan hosszan hosszan
rájuk bólintok
Igen, igen. Ti is mind voltatok
(Készülő könyvemből - Lábjegyzetek egy haldokláshoz)
Agyaggalamb
Kerek vagyok, egész.
Szállok pörögve, repülök az égen át.
Fentről nézem, milyen alattam a világ.
De valahol már kilőtték a sörétet.
És most süvítenek az ólmok.
Süvítenek és sötétek.
(Készülő könyvemből -
Lábjegyzetek egy haldokláshoz)
Kapitalizmus a fészerben
(közelít a tél)
Egyre nagyobbak
a pókok és
egyre kevesebben vannak
Halálra nyíló szem
Mi szépek a felhők
Mely szelíd az ég
Be kár, hogy meghalok
Úgy elnézném még
(Szép az, mi múlandó
Míg a szemünk nyitva
S a halál a szépet
Benne felnagyítja)
Page updated
Google Sites
Report abuse