Hevenájsz déj
Shanghai. Délkína. Filippi szigetek. 278 km/órával tombol a tájfun.
A jutyúb mutatja, a kommentátor egyenletesen fakó drámaisággal ontja az információt. Szélsebesség, helyszínek, halottak, sérültek száma, be nem áll a szája.
Egész épületrészek szakadnak a magasból a mélybe, és a szél szárnyán ferde vonalban száguldva csapódnak bele bevásárlóközpontokba, parkoló autókba. Fákat tép, teherautókat borít a levegő ereje. Egyes felvételeken alig látni valamit a köddé porlasztott esőben. Az utcán rekedt emberek, ha tudnak, oszlopokba kapaszkodnak. Ha elindulnának, a rettenetes erő végigreszelné az aszfalton, járdaszegélyeknek csapná, végül falhoz vágná őket, mint vásott kölykök a békát. Ha a kandeláber tövében maradnak, azt kockáztatják, hogy rájuk dől az egész vagy a fejükre zuhan egy toronyház tetejéről leszakított légkondicionáló berendezés sokmázsás kültéri egysége.
Sikolyok hallatszanak, a tépő huzatban lehetetlen becsukni az ajtókat, az ember a házban, lakása közepén sincs biztonságban, bármikor kiszippanthatja a vákuum erre vagy a semmibe taszíthatja egy léglöket arra.Az ember – azaz én – csak áll földbe gyökerezett lábbal, a keze – az enyém – nem képes megnyomni a távkapcsoló váltó gombját.
Nálunk a fecskék végnapjait látjuk: saját lelkünk jelképeit, ahogy kétségbeesetten cikáznak, aztán már csak vitorláznak, majd végképp elcsigázottan, átfagyva leülnek az aszfaltra, és várják a végzetet: autóinkat, ahogy belehajtunk a tétova fecskefelhőbe, kocsink kerekével megadjuk a végső kegyelmet szívünk-lelkünk madarainak.
Már nem nézem a híradást, csak meredek bele a képernyőbe, magamba, és a fecskék kétségbeesését érzem.
Megváltozik a kommentátor hangja, erre ocsúdok. A monoton adatközlő, egykedvű, aluljárói drámaiság oszlik, és bár a képek változatlanok, a fickó most már derűs, lendületes, lelkesíteni kezd, vége felé közelít a híradó.
Szabszkrájb, jelöld be magadnak ezt a csatornát, hogy a legközelebbi híradásokat is feltétlen megkapd, követhesd lépésről-lépésre a tornádó tragikus útját, le ne maradj róla, mi történik máshol, mással a világban!
Majd elköszön. Have a nice day. Ezt mondja.
Legyen szép napunk.